Nem mondhatom el senkinek mégis elmondom....

Mivel is kezdjem???

Szerintem mindenki volt már szerelmes.. én most az vagyok... Találkoztam egy lánnyal akit már első látásra megszerettem.. olyan érzésem volt mintha már rég ismertem volna.. mintha csak tegnap láttam volna... pedig csak egy véletlen.. azaz interenet hozott minkrt össze..
Én egy web rádiónál vagyok müsorvezető.. Ő otthallota meg a hangom.. kiváncsi volt a kis édes.. igy először msn keresett meg... majd feljött arra a chetre ahol mindig is vagyok adás alatt.. Itt látam meg őt elöször.. Istenem de szép pillanat volt...  Nem igen emlékszem mi is történt igzán.. Hogy keztünk el beszélgetni.. de arra  igen, hogy amikor megláttam majdnem elsírtam magam.. Olyan gyönyörü volt.. az bájos mosoly.. az az érzerelmmel teli arc.. Egyböl bele estem... (most is könnyezek :) )

A megismerkedésünk nem volt egyszerü.. sok mindent titkolt elöször.. de valahogy mindig ott jukadtam ki még mindig nagyobb a szeretett bennem mint hogy ezért elveszitsem őt.. Pedig igen szépen képen vágott egyszer.. szerrinem nem sok lánynak engettem volna meg ezt amit neki meg engettem :D

Hogy mit is?? Szóval ismerkedtünk.. naponta beszélgetünk msn.. elmeséltük egymás életét.. hogyan élünk merre lakunk stb.. szoval ő azt adta be pesten lakik.. ez nekem pont jól jött volna mert közell lett volna hozzám.. akkor  már arról tudtam, hogy beteg (csontvelörákja van ).. emlékszem már akkor is azé találkozni szeretem volna vele, hogy ápolgasam segitsem napjaitt ha mással nem azzal, hogy boldoggá tehetem..

Szóval egy hétfői nap azt beszéltük meg reggel munka elött elmegyek hozzá.. viszem a kis motyomat sé nála leszek egy hétig.. onnan járok majd dolgozni.. igy sokat lehetek majd vele és vigyázhatok rá.. meg persze a két fiára akik 5éves ikrek.. Hajnalba rádióztam.. 6óra tájt befejeztem a rádiózást fogtam a motyomot.. felültem  vonatra és elindultam a megadott címre Pestre :).. a történet lényege csak annyi hogy a megadott cimen egy megriaddt öreg nénike nyitott ajtot aki természetesen sose hallot az én nagy szerelmemről.. De én akkor is abban biztam lehet csak rosszul adta meg a címet..
Irtam gyors smst mert azt hittem belalud közbe amig várt rám.. le ültem egy közeli parkba egy padra és vártam hátha felébred.. Vártam.. feküdtem.. semmi válasz .. Majd kaptam egy smst valami sürgös dolog miatt elhagyta pestet é csak este jön vissza.. Na ekkor tudtam már itt valami nem stimmel..

Ami hosszu idő után szép lassan ki is adott magábol.. Igaz elgondolkodtam rajta megérdemli ez a nő hogy szeresem.. de megértettem a félelmeit.. a csalodásait...
Hiszen kinek kellene egy nő aki beteg, 6 gyermekét neveli egyedül az isten háta mögötti faluba?? Hát nekem :)

Ez után a hétfői nap után valami történt vele.. mert minden áron találkozni akart velem.. hát én nem tiltakoztam ellene.. Talkoztunk.. Sose felejtem el azt a napot.. 2008 március 14.. Nyugati pálya udvar 13mas vágány.. Igegeskedés.. jön nem jön.. lehet megint egy  beetetés?? ... de vártam rá.. vonat begördül... szivem majd kiesik a helyéről.. vonat megál tömeg elkezd leszállni a vonatról.. várok várok.. sehol semmi.. majd megjelenik ő.. istenem majd össze estem amikor megláttam... szebb volt mint ahogy hittem..

Volt kemény 4 óránk egymásra.. elsétáltunk a Margit szigetre.. beszélgettünk.. végre ő is én is megnyugotunk tényleg igaz amit egymásrol alkottunk.. igaz amit érzünk egymás iránt..

Hát igy kezdödött el a mi románcunk...