Nem mondhatom el senkinek mégis elmondom....

Szoval lassan meg tudhattam róla mindent..

6 gyerek, leukémia, rokantnyudijas, isten háta mögött lakik...
De én még igy is azt mondtam ne szabad feladni.. Szeretem..

Épp akkor volt a szülinapom ( március 31 ) igy ugy terveztem legalább ezt az egy vele szeretném eltölteni.. ugy se volt még olyan születés napom amire igazán vissza tudnék emlékezni ( ez volt a 35ik )

Készültünk a nagy eseményre.. számolgatuk vissza felé az elmulo napokat.. jött a péntek..
( szombaton utaztam ) egésznap semmi .. se interneten nem értem el se telefon..
Na ekkor sejtettem már valami nem stimmel igy is volt... ismét össze pakolt holmi.. készülodés az első találkozás a gyerekekkel.. jött az sms.. halaszuk el a találkozott :)..
Hát hosszú rábeszélés után csak sikerült meggyöznöm.. nem érdekel semmi csak ő..
Nem érdekelnek a körülményei.. nem az anyagi helyzete érdekel.. hanem az hogy vele lehesek a szülinapomkor :)....

Szombat...
Hajnala vonarta fel.. utazás a világ végére (majdnem)  izgulás nehogy eltévedjek..
Megérkezés a kicsi falóba.. megint agodás.. talán most valojába igazatt mondott..
Ciki lett volna ha átutzom a fél országott egy nő miatt azt mégse ott lakik :D..
Vautálomáson nem várt senki.. de telefonon szólt ki küldi az egyik lányát és az egyik fiát elém.. hát mit ne mondjak benem volt a para... de mentem mert a szívem huzta felé..
Az utca sarkán két megszeppent kis gyerekvárt rám.. (megint könnyezés) nagyon aranyosak voltak szegények megse mertek szólalni.. csak muttták az utat merre is kell mennem.. Én pedig mentem utánuk.. felvoltam készülve a legrosszabra.. voltak ott eég szép házak... meg majd össze dölök tipus is.. probáltam kitalálni melyik is lehet az.. de csak nem sikerült.. ut közbe kijöttek elénk.. már nem emlékeszem mekkora öröm volt a találkozás vele ujbol.. de arra igen.. ugy éreztem mint ha haza érkeztem volna.. csak egy hétig nem lettem volna otthon...
Hát szépen eltelt az első közös 3 napunk.. az első szülinapom vele..

folyt köv.